bolygobio

Elmúlt az előző év, és vele együtt egy csomó minden amit még nem írtam le. De ne izgúljon senki, apránként bepótolom. Itt van minden az agyamban...Ami meg nem, arról megkérdezem lakótársaimat. Mert tegnap is ünnepeltünk ám :) nem is kicsit. Megünnepeltük hogy hmmm mit is? Hát csak úgy ünnepelgettünk :) Meg talán ma is. De ma tényleg van rá okunk. Egyrészt jön Arounen bnője vissza, másrészt ez az utsó estéje Londonban az én bnőmnek. Jó neki. Megy tovább Belfastba világot látni ;) Én meg elkezdem a dolgos hétköznapokat élni. De most vissza múlt év végére. A műanyag üzemben vége lett a jó világnak, úgyhogy vissza mentem az ügynökséghez vmi más melóért, ez volt olyan dec15 körül. Persze egyből volt máááásííííííík, mint az Eötvös cirkuszban. Mentem mosogatni egy olyan céghez ami a gazdag népeknek készít kaját repülőre, vonatokra, mikor mire. Na az is megér egy misét hogy mit esznek a gazdagok.....Hát nincsenek vmi jó koszton ez tény. A legtöbb kaja igaz hogy érdekes nem hétköznapi alapanyagokból készül, de mire megcsinálják úgy elbasszák, hogy szinte ehetetlen. Vagy sótlan, vagy sótlan. De néha szokott egy kicsit sótlan is lenni. Mivel mindenhol, na jó nem mindenhol, de mivel sok helyen van kamera, nehéz belekóstolni a tutiba. Azért megoldottuk mindig. Sőt mivel nincsen személyzetis kaja, a délutános Chef még azt is simán megcsinálta a kamerák elött, hogy főzött az embereknek. Volt hogy néha megszaladt a keze a hozzávalókból, néha meg csak összedobott vmi gyorsat. Azért ez rendes volt tőle. Nem azért mert mindig éhes voltam, mivel a konyhával egy légtérben dolgoztam, és mindig jó illatok terjengtek, hanem azért mert ezt amolyan partizánhadjáratnak éreztem a részéről. Abszolut jogos amúgy. Mert. Mert mikor egy cég naponta akár néhányszáz kiló kaját is kidob, mert vki akkora béna hogy nem tudja a rendelésekhez képest mennyi kaját kell megfőzetni, és miből hogy ne legyen romlandó felesleg, amellett egy kurva zsírosdeszkát nem tud prezentálni az éhes minimálbéres dolgozóknak. Nah ezt aztán megmondtam. De komolyan. Ráadásul az irodai management kb annyi fő, és akkora helyen van mint maga az üzem. Vicces mi? Mindig az jut eszembe mikor erre a cégre gondolok így utólag mikor lapátoltuk ki a kukába a sült pisztrángot, meg a birkapörköltet. Szó szerint lapátoltuk.....Igaz ez csak egyszer volt, de azért mert egy napra raktak arra a posztra ahol ezt csinálják. Oda ahol tányérokra készítik ezeket a "puccos" kajákat. De kérdeztem a srácot hogy ez mindig így megy? Azt mondta hogy igen....naponta legalább 1, de van mikor 2 trolley kaját is kidobnak. A trolley az ilyen gurulo kocsi amire nagy tálca kajákat tesznek. Egy kocsira ráfér vagy 10 tálca. Na jó hagyjuk a pazarlást. Amúgy a meló nem volt rossz. Fiatal volt a csapat is. Akivel együtt dolgoztam, egy eritrea-i srác volt, aki még gyengébben tudott angolul mint én :D Azért jól elbeszélgettünk :) Néha próbáltam neki elmagyarázni hogy az OR az nem azt jelenti hogy ÉS, hanem azt hogy VAGY. Sose sikerült :) Sok vicces helyzetet éltem meg így, én csak nevettem, ő meg nem tudta mi bajom.....de mivel nem értette, így nem tehetett semmit.......na mára ennyi, mert közben félig elégettem a csirkét.........