bolygobio

Ott hagytam abba múltkor, hogy 22-én érkezett bnőm. Izgi volt, mert még gyakorlatilag semmit nem készültem karira. Se fa, se ennivaló.  Az egyetlen biztos pont a hazai bejgli volt a bőröndben. Ja meg az ajesz, azt már jó korán bespájzoltam, hogy ne legyen rá gondom. Tehát az elkövetkező másfél nap lótifutival telt el. A fa beszerzése volt a legidőigényesebb...ja azt el is felejtettem már hogy nem volt egyszerű bnőmet felszedni, mert mivel nem mentem ki érte a reptérre, megbeszéltük, hogy bejön a reptéri busszal Lutonról, és az első megállóban várni fogom. Ennek úgy kellett volna történnie, hogy a sofőr elkiáltja magát hogy BRENTCROSS (ez a megálló neve), majd aki le akar szállni az leszáll, mivel jelezni nem lehet. Nem is volt gond, azon kívül, hogy a mi sofőrünk vagy aluudt vagy nem tuudom, de a lényeg hogy csak a második megállóban szólt, tehát bnőm buszról le, aztán telefon nekem, hogy akor most mi van. Végülis ügyes volt mert vissza tudott jönni egy másik járattal, de ez még nem minden. Ugyanis aki utazott már Londonban az tudja hogy milyen rendszere van a buszoknak, és buszmegállóknak. Minden nagyobb buszmegállóban van egy kis térkép, amin fel van tüntetve az összes környékbeli buszmegálló, amik betüvel vannak jelezve, és az azon a megállón áthaladó buszokról némi infó. Ez nem is olyan vészes, könnyen kiismerhető rendszer. A gond csak akkor van, mikor egy olyan környéken próbálod megtalálni a helyes megállót, mint Brent Cross. Ez kb úgy néz ki, mint a budaörsi Ikea és környéke, csak másfajta bevásárlóközpontok vannak. De még ez sem lett volna akkora baj. A legfőbb gond az volt, hogy ahova Évi érkezett, az úgy el volt dugva hogy 20 percig keresgéltem, mire kiderült hogy ott van az orrom elött 10 méterre. Az egyik oldalról bozóttal volt takarva, a másik oldalon meg már az autópálya volt, tehát egyáltalán nem lehetett észre venni. Na lényeg hogy egymásra találtunk, miután nekem elment 10 fontom a telefonos navigálásra......szóval ennyi a történet.....ja a fánál hagytam abba. Először egy kis műanyagot akartunk, de addig nézelődtem az ezt megelőző héten hogy mindenhonnan elfogytak. Élőfát árult egy srác nálunk a sarkon, de drágának találtam. Mondtam is neki majd 25én jövök, ha addig nem találunk. Amúgy 30ł volt darabja, azt hiszem normand vagy ezüst. Ezek után hajtottunk egész vasárnap műfa után, már este volt, mikor egy kis templomnál láttunk élőfát. Nem nem a templomkertből akartuk ellopni, hanem ott árulták. Végső elkeseredésünkben mentünk oda. Kérdeztem a srácot mennyibe kerülnek. Azt mondta nagyon szívélyesen, válogassunk nyugodtan, mert mindegyik egyedi. Na mondom jól kezdődik, tuti vmi horribilis összeg lesz. Azért kinéztünk egy nagyon szép kis fát, egy normand fenyőt. Ja azt tudni kell hogy Londonban nincs minden utcasarkon fenyőgyilkos faárus, úgyhogy vszínűleg azért fogynak annyira a műfenyők. Kérdeztem a srácot mennyi. Azt mondta:-8. Kérdeztem hitetlenkedve:-8? azt mondta:-igen. Kérdeztem:-talppal együtt (majd késöbb megértitek)? Látta az arcomon a hüledező tekintetet, úgyhogy kicsit gyanakvóan kérdezte:-túl drága vagy túl olcsó? mondtam neki: kurvaolcsocsomagoldlégyszi. Válaszoltam gyorsan, nehogy meggondolja magát. A talp azért volt fontos, mert ugye nálunk m.o.on úgy működik a dolog, hogy megvesszük a fát, és apuka egy fél délelöttöt szenved, mire a talpat beleerőszakolja a fába, vagy fordítva. De legtöbbször még így is ferde az egész. Ilyenkor lehet alápolcolni könyvekkel, meg ami éppen kéznél van. Angliában viszont nincs olyan hogy külön talp, hanem magából a fából, persze nem ugyanabból, hanem egy vastag törzsűből vágnak le szeleteket, amit kifúrnak, és ott helyben beleütik a kiválasztott fába. Tehát ez volt tokkal vonóval 8 kemény angol font. Visszaemlékeztem az utsó hazai karira, mikor a rondábbnál rondább fenyők között kellett megtalálnom az aktuális áldozatot, kb ennyiért....minden nélkül. Ja és ez a fajta olyan, hogy nem hullajtja el a leveleit, hanem simán elszárad a fa, és a leveleket megtartja magának. Kedves tőle, így nem kell annyit takarítani utána. Tehát a legfontosabb megvolt :) Még gyors beszaladtunk egy indiaihoz fenyődíszekért, meg vmi villogóért.Így utólag, ennek a fának örültem a legjobban évek óta:) nem az ára hanem a kalandos beszerzése, és szépsége miatt. ahh hosszú ez a karácsony, sose érek a végére :).................